235 éve, 1776. május 7-én született Berzsenyi Dániel, a magyar klasszicizmus jeles költője. Csurgón mindig nagy tisztelet övezte „a magyar Horatiust”, ezt fejezi ki a gimnázium parkjában látható emlékműve is, amelyet eredetileg Berzsenyi-padnak hívtak. Előtte ugyanis terméskő lábakon álló pad hívogatta a sétálót pihenésre  - vagy tűnődni a költő emlékműre vésett szavain:
„Minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs…” vagy együtt sóhajtani Berzsenyivel (így ballagás után különösen aktuális):

Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül,
S minden míve tünő szárnya körül lebeg!
Minden csak jelenés; minden az ég alatt,
Mint a kis nefelejcs, enyész.

S ekkor eszünkbe juthat Csokonai, aki ilyentájt ugyanezt fogalmazta meg kicsit másként:

Óh idő, futós idő!
Esztendeink sasszárnyadon repűlnek;
Vissza hozzánk egy se jő,
Mind a setét kaósz ölébe dűlnek.

De térjünk vissza Berzsenyihez, aki tanácsot is ad a szárnyas idő röptének fékezésére:

Használd a napokat, s ami jelen vagyon,
Forró szívvel öleld, s a szerelem szelíd
Érzésit ki ne zárd, míg fiatal korod
Boldog csillaga tündököl.

Holnappal ne törődj, messze ne álmodozz,
Légy víg, légy te okos, míg lehet, élj s örülj.
Míg szólunk, az idő hirtelen elrepül,
Mint a nyíl s zuhogó patak.


(Aki megtanulja az utóbbi két versszakot, és felmondja a könyvtárban, egy tábla Tibi csokit kap!)