In memoriam Matoltsy Sándor Gedeon

Matoltsy Sándor GedeonKedves Gida Bácsi!

Alig néhány hónapja, hogy levelet váltottunk egymással a könyvtári alapítványoddal kapcsolatban. Abban még jó egészséget kívántam és szép napokat, mert nagyon rád fért a pihenés. Újabb jogi procedúrán esett át az alapítványi okirat, s te ezt onnét Amerikából irányítottad 94 évesen. Ezt a töretlen lelkesedést és kitartó munkát bárki megirigyelhetné Tőled! Mára már csak emlék maradtál számunkra! Úgy döntöttél Teremtőddel együtt, hogy befejezed földi utad 2014. június 16-án.

Nem egy hétköznapi utat kellett végigjárnod Kaposvártól Lexingtonig, sokan összeroppantak volna a nagy teher alatt, amivel meg kellett küzdened, Te végig kitartottál. A II. Világháború idején kellett elhagyni hazádat, hogy minél többet adhass az emberiségnek a biológiai kutatásaid eredményeiből. Bátran vállaltad, hogy éjszaka a befagyott Balaton jegén, azután egy elaknásított területen kelj át, hogy másnap megkaphasd a svéd ösztöndíj érdekében az útlevelet a nagykövetségen. Dolgoztál Svédországban, Bostonban, Miamiban és New York kutatóintézeteiben. Nagyon sok orvostársad elhelyezkedésében segítettél, akik 1956-ban és utána Amerikában kezdtek új életet. Munkád kapcsán bejártad az egész világot. Nem egyszer kértek fel előadások megtartására Angliában, Svédországban, Franciaországban, Dániában, Olaszországban, Japánban, Ausztráliában és még Magyarországon is. Amikor 2008-ban a tihanyi Matoltcsy találkozón arról az országról kellett beszélned, amelyiket a legszebbnek találtál, Japán, Ausztrália és a bejárt sok ország helyett Magyarországról beszéltél a hallgatóságnak, mert a többi ország közel sem volt olyan szép számodra. Több alapítványt is létrehoztál az idősek, a bostoni hajléktalanszálló, a kaposvári iskola és a csurgói könyvtár támogatására.

14 éve találkoztunk először, amikor Csurgón a Csokonai gimnáziumban jártál. Izgultam, milyen lesz a találkozás egy professzorral, aki a világ másik feléről jött hozzánk haza.

Egy közvetlen és barátságos embert ismerhettem meg, aki még tudta mi a könyvtár lényege, miért fontos, hogy a gyerekek sokat olvassanak. Édesapád emlékét ápolva, a Csurgón általad elkészült emlékmű mellett egy könyvtári alapítványt hoztál létre nekünk, az utókornak. Az évek során rendszeresen kértél beszámolót arról, hogy megy a sorunk, mi történt az iskolában és a könyvtárban. Soha nem felejtem, amikor kilencven évesen arra hivatkoztál, hogy a komputer az ifjúság számára milyen fontos és vegyünk minél jobb számítógépeket a diákság kiszolgálásra, mert Amerikában is ebben az irányban haladnak.

Úgy szerettem volna, ha ezeket a beszélgetéseket megőrizhettem volna, hogy mások is hallják bölcsességed, a sok jó tanácsot, amivel elláttál! A lelked, bíztatásod, optimizmusod velünk maradt.  Már idősebb korodban olyan egyszerű dolgokban is örömöd telt, mint a sárkányeregetés. Neked a munka is játék volt, a kutatás pedig nagy öröm. Távozásod előtt nem sokkal még gyönyörködtél az óceán partján a naplementében.

Tudom azt, hogy ott a világ másik felén maradt valaki, ha nem is telefonál többet, de nagyon szorít értünk – a könyvtárunkért -  ezután is, aki szeretné, hogy édesapja iskolája újra a régi fényében ragyogjon. (VE)

 

Matoltsy Sándor Gedeon temetése 2014. október 6-án lesz Kaposváron a Keleti Temető családi sírboltjában.

Könyvtári bejelentkezés